A cukormókusok esetében egy törés nagyon ritka eseménynek számít. Hihetetlen ügyesek ha mászásról, kapaszkodásról, lógásról vagy siklásról van szó. Ösztönösen tudják mi az ami elbírja az egyébként nem túl nagy súlyukat (80-110 gramm), hol lehet biztonságosan kapaszkodni, és mi az ami instabil. Ez amolyan rutin. De mint mondják is a nagy rutin sokszor visszájára sül el.
Vajon mi történt cukormókusunkkal?
A mi kis cukormókus kolóniánk egyetlen fiúja, mondhatni alfája általában ügyes, bár hozzáteszem, láttuk már hasast ugrani a kajástálba, vagy éppen magára borítani az italos tálkáját. De ezek apróságok voltak, egészen a nemrég történt esetig. Kis szeretnivaló hősünk mint csaknem minden nap, ismét estefelé elkezdte a botorkálás az otthona körül. Ekkor vettük észre, hogy tényleg csak botorkál, olyan mintha nem használná a hátsó lábát.
Természetesen óvatosan, de azonnal megnéztük. Jaaajjjj, tényleg baj van. A bal hátsó lábát húzta maga után. Azt azonnal kizártuk, hogy vitaminhiány okozhatja. Egyrészt azért, mert annak korábbi jelei is vannak (reszketés, letörtség…), másrészt mi aztán tényleg figyelünk a vitaminháztartásukra. Így hát egyetlen egy dologra tudtunk gondolni. Leeshetett valahonnan. A ketrecükbe egyetlen apró változtatást csináltunk. Betettünk egy újabb kis odút egy terasszal. Bár még most sem tudjuk biztosra, de a feltételezésünk az volt, hogy itt akart megkapaszkodni valahogy és „elszámolta” magát, minek következtében leesett.
Ha ez így is van akkor az a mi kis cukormókusunk esetében kb 40 cm-es esést jelenthetett. Ami relatív sok, főleg úgy hogy vélhetően esés közben semmiben sem tudott megkapaszkodni.
Mit tehetünk, vagy pontosabban mit tegyünk ebben az esetben?
A cukormókusok esetében általában szűkös az orvosok „repertoárja”. Illetve azon orvosoké akik valóban tudnak mit kezdeni egy ilyen állatkával. Még mielőtt félreértené valaki, nem a szakértelmüket vitatjuk, csupán arról van szó, hogy egyrészt kis hazánkban ritka az ilyen jellegű orvosi eset, másrészt nem minden rendelő készül fel hasonló események kezelésére akár technikailag, akár gyógyszerek terén.
Az biztos, hogy ha felmerül a gyanúja a törésnek keríteni kell egy orvost. A mi esetünkben nem tudtuk, hogy zúzódásról, ficamról, vagy tényleges törésről van szó, így először olyan rendelőt kerestünk aki képes egy röntgenfelvételt készíteni. Mely alapján fel lehet állítani egy diagnozist, illetve megbeszélni, hogy mi is legyen a továbbiakban. Kecskeméten a Dömötör Állatorvosi Rendelővel egyeztettünk egy nagyon gyors időpontot, és már indultunk is. Az igazság az, hogy ebben az esetben nem szabad várni, ha törés akkor gyorsan elindulhat az összeforrás, ha zúzódás, akkor pedig más kihatása is lehet a hirtelen duzzanat miatt, valamint egyértelműen az ember nem hagyja szenvedni szeretett cukormókusát.
A diagnózis.
A rendelőben rövidke vizsgálat után altatógázzal altatták el szeretett kis hősünket, majd egy pár perc és már kész is volt a röntgen. Ezt a röntgenképet lehet látni a lentebbi képen is.
A képen egy kicsit nagyítottunk, hogy jobban lehessen látni a “problémát”.
Amikor megnéztük mi is a felvételt, vált egyértelművé, hogy a baj nem kicsi. Természetesen rögtön jött a kérdésünk is „Most mit lehet tenni? Műtét? Vagy egyfajta sín?”. Persze most miközben ezen sorokat írjuk teljesen egyértelmű, hogy sínbe nem igazán lehetett volna tenni, de ott és akkor ennyire nem gondolkoztunk logikusan.
A rendelő további lépéseket nem igazán tudott ajánlani, melyet lokálisan akár ők is el tudtak volna végezni. Annyit mondtak, – ,mint egy elképzelésként – hogy talán fel kellene egy nagyon apró vágással nyitni, s egy pár milliméteres orvosi titániummal rögzíteni a törött csontot. De hozzátették, hogy ők nem specializálódtak cukormókusra. Szerencsére tudták, hogy ki az aki igen. Aprópó, még el nem felejtjük… a Dömötör rendelőből kaptunk egy fájdalomcsillapító cseppet, ami ízesítve volt, direkt a cukormókus miatt.
A kapott telefonszám alapján hazaérve már hívtuk is a Talpas Állatorvosi Rendelőt, Budapesten. Elkérték az adatokat, valamint a kapott röntgenfelvételt is e-mailben. Természetesen már abban a pillanatban küldtük is. Majd vártunk, mert a doktor úr éppen egy műtét kellős közepében volt (igen, az asszisztenssel beszéltünk), de megígérték hogy még aznap vissza is hívnak minket, hogy mi is legyen. Vártunk és vártunk… Az az igazság, hogy nem volt sok idő még csörgött a telefon, de nekünk bizony napoknak tűnt.
Műtét, vagy nem műtét?
A Doktor úr hívott is minket. Borzasztóan érezni lehetett a hangján már az első perctől kezdve, hogy bizony nem ma kezdte, s egyáltalán nem lepte meg, hogy cukormókus a páciens. Elmeséltük azt amit tudtunk, illetve azt amit Kecskeméten infókat kaptunk a Dömötör Állatorvosi rendelőtől. Majd egyből kérdeztük, hogy mikor lehetne felvinni a mókuskánkat műtétre? A válasz meglepő, de roppant logikus volt.
A doki első tanácsa az volt, hogy ne műttessük meg. De mielőtt reagálni tudtunk volna, ki is fejtette hogy miért ne. Ezeknél a kis teremtményeknél az izomzat, kötőszövetek olyan mértékben „komplexek” (nem ezt a szót használta, de nem jut eszünkbe az eredeti), s olyan mértékben hálózzák körbe a csontokat, főleg a láb esetében, hogy egy esetleges feltárással, műtéttel akár visszafordíthatatlan károkat is okozhatnánk. Például egyáltalán nem lenne képes járni.
Azt is elmondta, hogy minden esély megvan arra, hogy a csont gyorsan elkezd összeforrni, és az izomzat ezt segíteni is fogja, úgymond „rátart”, körbevéve a „hibás csontot”. Tehát egyfajta természetes gyógyulási folyamatot javasolt a kockázatos műtét ellen. Elmondása alapján 4-6 hét lehet a teljes gyógyulás, és hatalmas esélye van, hogy simán nem fogja zavarni a lába, illetve a fájdalom is megszűnik.
Nagy levegőt vettünk, és döntöttünk, mert természetesen a döntést nekünk kellett meghozni. Nem volt egyszerű, még ha úgy is gondolod. Mi van akkor, ha megműtetjük, és soha többé nem fog járni… belegondolni is rossz lenne, hiszen akkor csak szenvedne, és féltünk attól, hogy ezen a ponton csak a végleges altatás lett volna a kiút. De ott volt a másik oldal. Ha nem műtetjük meg, akkor sem biztos a hogy cukormókuskánk járni tud rendesen. A végén minket a orvos telefonon át is érezhető magabiztossága, tudatossága billentett át. A döntésünk így az lett, hogy nincs műtét. Rizikós, és félelmetes is volt egyben.
Azonnal átgondoltuk, hogy miként tudnánk elérni azt, hogy két hétig a lehető legminimálisabbat mozogjon egy ilyen kis ugra-bugra cukormókus. Így kivettük a nagy ketrecből egy sokkal-sokkal kisebbe. Nekiálltunk minden nap etetni és itatni kézből, hogy még csak ki se kelljen mennie az odú elé. Nem volt egyszerű ez a két hét.
Mielőtt elmondanánk, hogy hogyan is állunk most, az eset után kb 6 héttel, pár szóban ennek a műtétnek az áráról is beszélnénk…
Mibe is kerül egy ilyen műtét?
Ez a részt biztos, hogy megosztó lesz. Szeretnénk leszögezni, hogy minket nem érdekelt az esetleges műtét ára, hiszen egy kis családtagunkról volt szó. Ezt vagy elhiszed kedves olvasó, vagy nem. Egy ilyen műtét ára, tehát feltárással, helyreállítással, kezeléssel együtt kb 100.000 Forint lett volna. Igen, igen… aki most azt mondja, hogy „de az egész mókus nem ér annyit”, annak azt tanácsoljuk, hogy egy picit gondolkodjon el azon, hogy biztos érdemes-e neki cukormókust tartani. Egy ilyen csodás kis lény, nem csak arra „való”, hogy nyúzza az ember, vagy hogy a kismókusokat el tudja adni, hanem ő is egy érző kis szociális lény. Neki is fáj ha eltörik valamije, mint ahogy az is fáj, ha egyedül van, vagy az is ha hiányzik a megfelelő ellátás.
Ne az lebegjen a szemetek előtt, hogy ez plusz kiadás, hanem az, hogy bizony – bár közhely – felelősséggel tartozol iránta is. Mint ahogy mi is, a döntésünket egyáltalán nem befolyásolta az ár. Az jobban, hogy ha rosszul döntünk elveszíthetjük akár végleg őt.
Hogy is áll most kis cukormókus fiúcskánk.
Most telt el hat hét az eset óta. A mi lelkünk is megnyugodott, hogy a döntésünk jó volt, és hallgattunk a doktor úrra. Mókuskánk ismét ugrál, mászkál, lóg is és mintha mi sem történt volna, sőőőt akár veszekszik is velünk. Nagyon tanulságos volt ez az eset részünkre is. Az elmúlt 6 hétből kb 3, olyan kétes érzelmekkel telt el. Vajon tud majd járni normálisan, nem lesz ebből nagyobb baj, tényleg jól forr össze a csont, stb… Illetve magunk felé is egy visszajelzés volt. Nagyon jól tudjuk, hogy egy-egy változás az élőhelyükön kihatással van a cukormókusok napi szokásaikra is. Viszont azt álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egy új odú is okozhat gondokat. Persze a mai napig nem tudjuk, hogy ennek nyomán történt ez a szerencsétlen eset, de nyilván ezentúl mégjobban meggondoljuk az ilyen jellegű alakításokat is.
Nagyon köszönjük neked, hogy elolvastad, a Dömötör Állatorvosi Rendelőnek, valamint a Talpas Állatorvosi Rendelőnek egyaránt a támogatásukat, a precízségüket is.
