Az az igazság, hogy könnyebbnek gondoltuk a gazdikeresést. Kis cukormókusunk Pocak egyrészt olyan szinten megfogott minket végtelen aranyos, és kezes természetével, másrészt nem is gondoltuk volna hogy ennyien fognak érte jelentkezni. Nagy dilemma volt, hogy kinek is adjuk oda ezt a tüneményt. Nehéz volt a választás, és mégnehezebb az elválás. Lányom, konkrétan megsiratta a mókuskát, és mi is küzdöttünk egy darabig az érzéseinkkel. Úgy érzem nincs ezen szégyellni való, szeretjük az állatokat, így szerintem ez nem meglepő.

Nem olyan egyszerű a választás.

Olaszországból is volt jelentkező, természetesen külföld nem játszott esetünkben. Így őt elutasítottuk. Viszont minden csatornán kerestek minket, Insta, Face, hivatalos oldal, privát üzenet… Borzasztó sokan szerettek volna Pocak gazdija lenni. De mindenkinek nem lehet odaadni 🙂 A döntés végül egy Miskolcon élő pár javára dőlt el. Hogy mi alapján? Megérzés és első benyomás volt a döntő, illetve az az egyszerű tény, hogy nekik volt már cukormókusuk, aki szép kort megélt. Még most is úgy érezzük, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Szeretik, és becsülik ezt a csodás kis teremtményt, s tudjuk, hogy viszont is fogja őket szeretni.

Problémákból, kérdésekből célok váltak.

Rengetegen írják, hogy az új mókuskájuk nem kezes, harap, csíp, azaz nehezen barátkoznak. Illetve észrevettük, hogy sokan az alapokat sem egészen ismerik, de főként azért, mert nem kapnak megfelelő tájékoztatást. Mint ahogy az is gondot okoz, hogy kihez lehet fordulni ha kérdés, vagy baj van. Ez a három fő probléma / kérdés inspirált minket a saját céljaink kialakításában.

Így az egyik fő cél az lett, hogy minél kezesebb, nyugodtabb és barátságosabb legyen a cukormókus. Ennek meg is lett a hátránya és az előnye is. Hátránya az lett, hogy talán a kelleténél jobban megszerettük, az előnye pedig hogy egy végtelen nyugodt, kiegyensúlyozott és főként kezes cukormókust adtunk át. Pocaknak nem voltak rossz élményei az emberekkel kapcsolatban, így nem kellett nagyon szoktatni őt az új gazdinak. Talán nem túl jó hasonlat de a „Ready for use” nagyon illett Pocakra. 🙂 Ezt a célt is teljesítettük. További célunk az alap tájékoztatás lett, kellő információval együtt adjuk át a mókuskát. Erre azt találtuk ki, hogy egy kis információs doksit alkottunk meg. Illetve egy másikat is melyben leírjuk, hogy mit szeret, és hogy mi mit is adtunk a cukormókusnak. A harmadik cél a permanens támogatás lett. Emlékszem nekünk is megannyi kérdésünk volt, sőt a mai napig van. Nagyon jó a tudat, hogy van akihez tudunk fordulni. Ezt mi is tartani akarjuk, tehát az új gazdit is külön kértük, hogy ha bármi gond / kérdés / kérés lenne akkor bizalommal keressen minket.

A végkifejlett.

Pocak végül miskolci lakossá lett. Messze jutott tőlünk, messze kis családjától, de a mai napig hisszük, hogy a választásunk és döntésünk jó volt! Új gazdijai szeretik és becsülik, nagyon remélem, hogy velünk is meg voltak elégedve, és reméljük hogy ők is úgy érzik hogy valami különleges, átlag feletti mókuskát kaptak.